Életemből

Míg a nagy márványteremben a tűzvérű fiatalság járta a cigányzene mellett az andalgót és a friss magyart (hibásan csárdást), azalatt a királyné a főhercegnékkel és udvarhölgyeivel félrevonult a „fehér terem"-nek hívott palotaosztályba teázni. A táncteremben kizárólag a hölgyvendégeket fogadta. Néhány férfi vendég figyelmeztetve lett, hogy keresse föl a fehér termet, őfelsége teázás után ott fogadja el őket; azok között volt Tisza Kálmán, Tisza Lajos, gróf Nádasdy Ferenc, Bánffy, a táncrendező és Jókai Mór. A királynő a jelenlevők mindegyikével hosszasabban beszélgetett - kizárólag magyarul -, Jókai Mórt azzal szólította meg, hogy „nagyon régen nem láttam önt", mire önkénytelen volt az író válasza: „nekem pedig úgy tetszik, fölségedet látva, mintha az évek visszafelé folynának; fölséged arcán népeinek imája látszik, akik örök fi atalságot könyörögnek az égtől." (A királyné valóban elragadó, bájos jelenség volt mai nap, délceg, de ideges termetével, azzal a leányos mosollyal arcán, azzal a hasonlat nélküli ragyogással szemeiben.)