Alteregó

Már a cím maga izgalmas kihívás. Alter: másik, a másik egó: az én, énem Tudósítás egy tárgy megtisztításáról, ami szinte egyidős a magyar próza létrejöttével. Tények, ön-reflexiók, reflexiók az egó-kínálta kilábalásra. Akár Henrich Böll Billiard an halbzehn regényére vázol szénnel és krétával egy alter-imágót, akár egy valaha volt profán és magasztos kultikus helyet, a Mészöly-tanszéket idézi, azaz fixálja az előhívott forte papíron képet vés gyémánt heggyel és acél tollal az emlékezetbe. (Mók Mihály, Káfé Főnix) Írni érdemes jelenti ki némi számvetés után a szerző egyik alteregója, és ezeket a rövid írásokat lapozgatva, melyek Budapest, Göteborg és Genf különböző helyszíneire kalauzolnak el bennünket, megállapíthatjuk, hogy olvasni is érdemes, mert a történetek olvasása közben mi magunk is könnyebben számot vethetünk a kötetben körüljárt kérdésekkel: kik vagyunk, hová tartozunk, és főként, hogyan is kellene élni. (Papp Csaba, Irodalmi Jelen) Hendi Péter ezúttal is kalandtúrára invitálja olvasóit. Nem hajmeresztő lélegzetelállításra bár ki tudja?! Talán nem is invitál, csak társulni lehet hozzá Tárcáit gyakran az idő távolába helyezi, Európa térképére szurkálja fel szarkasztikuma gombostűivel, mindezzel valójában azt bizonyítja (dehogy bizonyítja, egyszerűen elhiteti, ránk beszéli!), hogy értelmes emberi gondolkodásmóddal a világ több pontján lehet esélyünk a kellemes túlélésre. (Lukáts János, KORTÁRS))