Julius Caesar

Shakespeare egyik legkülönösebb, más műveihez igen kevéssé hasonló darabja (sokan igyekeznek is kimutatni, hogy nem az ő munkája.) Alapfelépítésében még inkább a királydrámákhoz mérhető: úgynevezett „krónikás színmű”. Ennek megfelelően nem is Julus Caesar tragédiáját állítja a néző elé: a főhős már a harmadik felvonás első színterében meghal, a darab nagyobbik fele nélküle játszódik. Ezután kezd a mű igazi shakespeare-i tragédiává változni, középpontjában Brutusszal, de a második főhőssel itt is szinte egyenrangú Cassius, illetve Antonius. Más a stílus, más a poétika is, mint a klasszikus Shakespeare művekben: nyelve szinte teljesen dísztelen, lehetőségig tömör. A darab legfőbb ereje gondolatisága, a felvetett alternatívák következetes végiggondolása, a legfontosabb csomópontok (Ceasar és Brutus, Brutus és Cassius összeütközése) sokoldalú bemutatása, a lehetőségek és a történelmi szükségszerűség dialektikájának kidolgozása.