Még

gyógyítani nem mentem Afrikábaés nem tanultam zongorázni seés nem lettem se hercegnek, se grófnakde miniszternek sem a kedvesealmacsutkákat bútorokra tettemegyéb bűneim száma végtelenhisz utáltam, ha megszabni akartákhogyan ronthatom el az életemaz a legszebb a parttalan derűbenhogy létezik a gyerekarcokonpersze a romlás ugyanott ér végetahol a derű a halállal rokon „Új kötete egy negyedszázados pályán mindössze a harmadik állomás: Ujjnyomok című kötete 1988-ban, Az ismeretlen pedig 2001-ben jelent meg. A kötetnyitó versekben ott folytatja, ahol abbahagyta, csak talán több a tárgyias leírás, a külső megfigyelés, korábbi verseinek balladai tragikumába a jelenvaló világ erősebben szűrődik be. De két új ciklusa, a B. a metrón és a B. és az új év váratlan újdonsággal is szolgál: az alkotókedvet felőrlő időhiány szorításában a költő megpróbálja legyőzni szorongató körülményeit. Személyes használatra kifejlesztette a naplóverset, amely látszólag oldottabb, mint ahogyan általában ír, de ezt egyrészt indokolja a műfaj, másrészt, ha nem indokolná, sem lenne baj, hiszen a gyakorlott költő az esetleges és mulandó tapasztalatokban is meglátja azt, ami túlmutat esetlegességen és szembeszegül a mulandósággal. Harmadrészt meg mindez csak a látszat. Valójában itt is minden a helyén van, csak éppen az akvarellfestő virtuóz könnyedségével, laza ecsetkezelésével viszi fel a papírra azokat a színeket és vonásokat, amelyek egyszerre őrzik saját lendületüket és rögzülnek feledhetetlen képpé." Ferencz Győző